2013. május 31., péntek

Szilvia 1/1

Első fejezet
1/1

 A vonat pontosan öt órája indult el Debrecenből. Forró júniusi nap, nem épp alkalmas az utazásra. Szilvia már a beszállás előtt kinézte magának ezt a kabint, ahol most ült. Kívülről egész tisztának nézett ki, sehol egy lélek... pont neki való. Egész úton csak olvasni akart, talán egy kis zenét hallgatni, de társaságra nem vágyott. Az ablak mellett foglalt helyet, ahol egyszer kétszer a tájat is meg tudta csodálni.
Magas hegyek.. a kis tó.. az a kis fenyő amit még kisiskolás koromban ültettünk Ede bácsival. Hmm.. vajon már mekkora?
Szilvia gondolataiba mélyedve meredt ki az ablakon. Nem is csoda, hogy észre sem vette a fülkébe belépő idegent. A férfi tekintete az üres ülésekről azonnal a lány gyönyörű idomaira vándorolt. Hosszú sötétbarna göndör haj, és ugyan olyan sötét barna meleg szemek. Testét régi divatokat idéző piros pöttyös lenge ruha fedte. Kezében egy vastag bőrrel befedett nyitott könyv pihent, melynek oldalai már megsárgultak. Benne furcsa kriszk-kraszkok, kiigazodni belőle nem nagyon lehetett. Ekkor a lány lassan megfordult. Tekintetük találkozása valami furcsa érzéssel töltötte el a férfit. Az a tekintet valahogy megbabonázta. Egyszerre volt kellemesen befogadó és meleg, mint amikor egy fagyos téli este egy forrócsokival a kezedben bebújsz a puha ágyba, és rideg, mint amikor rájössz, hogy nem a sajátodban fekszel… Nem tudod eldönteni mire gondol... Ekkor a lány megszólalt:
- Le szeretnél ülni?- A férfi hirtelen azt sem tudta mit válaszoljon. Elkezdett gagyogni, majd gyorsan csak ennyit mondott:
- Ühöm...- majd csöndesen helyet foglalt.
- Szilvia- nyújtotta ki a kezét a lány, s rámosolygott az idegenre.
- Leonárd- s ő is elmosolyodott.
- Hová tartasz kedves Leo? Hívhatlak Leonak?
- Persze! A barátaim is így becéznek- majd hirtelen elővett egy zöld kis noteszt, és gyors mozdulatokkal beleírt valamit. Felnézett, majd mintha valami ihletett kapott volna, újból írni kezdett. Szilvi csak nézte, megköszörülte a torkát, majd ismét megkérdezte:
- Tehát, hova mész?- Leo ekkor felkapta a fejét, és bocsánatkérő arccal nézett a lányra.

- Elnézést... tudod író vagyok, és ha valami az eszembe jut, azonnal le kell írnom. Ami az úti célomat illeti a Zöld tóhoz megyek. Egy kicsit talán el van rejtve a nagyvilág szemei elől, de pont ez benne a szép. A nagymamámat megyek oda meglátogatni.

-----*-*-*-*-*-*-*-----







2013. május 25., szombat

Egy kis Bemutatkozás:
 Debreceni, tanuló vagyok. Ennél többet nem is nagyon szeretnék elárulni. :D
Nem tenne jót sem a story-nak, sem a blognak, ha az alapján ítélnétek meg engem, amit itt nagy hirtelenjében olvashattok rólam :)
Jó szórakozást, s kérlek ha tetszik, írjatok megjegyzést, vagy akár építő jellegű kritikát is!

Senga

2013. május 24., péntek

Szilvia

Szilvia

A 2300-as években vagyunk. Szilvia a Debreceni Egyetem hallgatója nem rég kapta meg természettudományi diplomáját. Úgy dönt, ennek örömére elutazik két hétre Ausztriába, a Zöld tó melletti kis nyaralójába, melyet elhunyt nagybácsija Ede hagyott rá.
Tudni kell, hogy ekkor már a csillagrendszerünktől nem messze felfedeztek a Földtől kisebb, lakható bolygót, az F2-t. Erre az új, s még felfedezetlen helyre kap meghívást Szilvi. A bolygó bioszféráját kellene megvizsgálnia egy hozzá kirendelt különleges csapattal.

Vajon Szilvia elfogadja ezt a lehetőséget?