1/2
Végéhez közeledett a június, s a nappalok lassan kezdték elérni teljes hosszukat. Míg télen alig 8 órára borul fénybe ez a kis völgy, addig nyáron akár 14 óráig is élvezhetjük a nap melengető sugarait. A mai nap is ilyen kellemes meleg volt. Szinte látni lehetett hogyan fiatalodnak meg a fénynyaláb hatására a fából barkácsolt kis kunyhók, egy-egy hintaágy, a régi veranda... egyszerre minden színt kapott, élettel teli lett. Régebben hatalmas turista látványosságnak örvendett ez a kis tó. Jellegzetessége az volt, hogy mikor eljött a tavasz, a környező hegyeken elkezdett olvadni a hó. Ilyenkor a kis völgyet teljesen elborította a kristálytiszta víz, szinte a házak küszöbéig ért. Az emberek csodájára jártak. Mindenki búvárkodni akart, hogy megnézhesse milyen egy vízalatti park, egy játszótér, vagy csak simán a kikövezett út. Szilvia bácsikája is ezért szerette ezt a helyet. Izgalmas volt. A házat amelyben pedig lakott szintén ekkor vette. Nem túl nagy, de akár egy öt fős család is elfért volna benne. Volt benne egy amerikai stílusú konyha, melynek falain faragott edénytartók sorakoztak. A ház belsejét Pan néni festette ki. Ede bácsi felesége hatalmas művészi tehetséggel volt megáldva, de nem akart képességeibe befektetni. Így az épület minden szegélyébe valami különlegeset alkotott. Ha az ember belép az ajtón, olyan érzése támad, mintha egy mesébe csöppenne. Az előszoba mellett azonnal egy kis nappali fogad, melynek mintázata teljesen a Zöld tó természetét idézi. Hatalmas vörös- és cirbolyafenyők, a mennyezeten pedig száz meg száz csillag. A helyiséget két barnás bőrgarnitúra teszi hangulatosabbá, mellyel szemben egy kandalló, fölötte pedig egy 2286-os gyártmányú már színes hologramm TV található. Az ember ilyenkor elgondolkodik, hogy igazából semmi mai nincs a házban. Se egy központi manuális kezelőfelület, mellyel egyszerre szabályozható a falak színe, a belső tér hőmérséklete, se egy HR mely megcsinálja helyetted a házimunkát. Nem. Ez valami más. Régebben Ede bácsi egyszerűen oda volt a régi, huszonegyedik századot idéző építményekért. Így mikor ideköltözött, csakis ezt a már lebontásra váró házat volt hajlandó megvenni. Gondosan újította fel. A bent lévő lépcsőket pedig úgy alakította át, hogy az egész mellett egy hatalmas faragott tölgyfa fusson, melynek ágai végére családi képeket akasztott. Most, hogy már több éve nem volt átfestve, Szilvinek sok munkálkodni valója akadt. Számított rá, s már lelkiekben is felkészült, de ez több volt, mint amivel egy nap alatt megbirkózik az ember. Elővette bőrkötéses naplóját, amit még édesapjától kapott, és elkezdte felírni a teendőit. Egészen az apróságoknál kezdte, mint például „Kivinni a szemetet” „Felmosni”vagy „Villanykörtét cserélni”.Villanykörtét cserélni… Persze. Ilyenkor, mikor már szinte seholsem kapható. Mindenhol csak módosult don részecskéket használnak erre a feladatra. Ezeket a részecskéket egy magyar fizikus fedezte fel, még 2065-ben. Azóta az energiaválság megoldódott, s a világgazdaságnak többé emiatt nem kellett aggódnia. Szilvi épp azon gondolkodott, hogy egy ilyen donszórót mégiscsak beszerel, amikor valahol a távolban léptek zaját hallotta. Majd egyre közeledett a hang. Egy-egy reccsenés jelezte, hol tarthat a házat megközelítő idegen, majd hirtelen a lépéseknek végeszakadt. Helyét három határozott kis koppintás váltotta fel.
-----*-*-*-*-*-*-*-----
1/2
Végéhez közeledett a június, s a nappalok lassan kezdték elérni teljes hosszukat. Míg télen alig 8 órára borul fénybe ez a kis völgy, addig nyáron akár 14 óráig is élvezhetjük a nap melengető sugarait. A mai nap is ilyen kellemes meleg volt. Szinte látni lehetett hogyan fiatalodnak meg a fénynyaláb hatására a fából barkácsolt kis kunyhók, egy-egy hintaágy, a régi veranda... egyszerre minden színt kapott, élettel teli lett. Régebben hatalmas turista látványosságnak örvendett ez a kis tó. Jellegzetessége az volt, hogy mikor eljött a tavasz, a környező hegyeken elkezdett olvadni a hó. Ilyenkor a kis völgyet teljesen elborította a kristálytiszta víz, szinte a házak küszöbéig ért. Az emberek csodájára jártak. Mindenki búvárkodni akart, hogy megnézhesse milyen egy vízalatti park, egy játszótér, vagy csak simán a kikövezett út. Szilvia bácsikája is ezért szerette ezt a helyet. Izgalmas volt. A házat amelyben pedig lakott szintén ekkor vette. Nem túl nagy, de akár egy öt fős család is elfért volna benne. Volt benne egy amerikai stílusú konyha, melynek falain faragott edénytartók sorakoztak. A ház belsejét Pan néni festette ki. Ede bácsi felesége hatalmas művészi tehetséggel volt megáldva, de nem akart képességeibe befektetni. Így az épület minden szegélyébe valami különlegeset alkotott. Ha az ember belép az ajtón, olyan érzése támad, mintha egy mesébe csöppenne. Az előszoba mellett azonnal egy kis nappali fogad, melynek mintázata teljesen a Zöld tó természetét idézi. Hatalmas vörös- és cirbolyafenyők, a mennyezeten pedig száz meg száz csillag. A helyiséget két barnás bőrgarnitúra teszi hangulatosabbá, mellyel szemben egy kandalló, fölötte pedig egy 2286-os gyártmányú már színes hologramm TV található. Az ember ilyenkor elgondolkodik, hogy igazából semmi mai nincs a házban. Se egy központi manuális kezelőfelület, mellyel egyszerre szabályozható a falak színe, a belső tér hőmérséklete, se egy HR mely megcsinálja helyetted a házimunkát. Nem. Ez valami más. Régebben Ede bácsi egyszerűen oda volt a régi, huszonegyedik századot idéző építményekért. Így mikor ideköltözött, csakis ezt a már lebontásra váró házat volt hajlandó megvenni. Gondosan újította fel. A bent lévő lépcsőket pedig úgy alakította át, hogy az egész mellett egy hatalmas faragott tölgyfa fusson, melynek ágai végére családi képeket akasztott. Most, hogy már több éve nem volt átfestve, Szilvinek sok munkálkodni valója akadt. Számított rá, s már lelkiekben is felkészült, de ez több volt, mint amivel egy nap alatt megbirkózik az ember. Elővette bőrkötéses naplóját, amit még édesapjától kapott, és elkezdte felírni a teendőit. Egészen az apróságoknál kezdte, mint például „Kivinni a szemetet” „Felmosni”vagy „Villanykörtét cserélni”.Villanykörtét cserélni… Persze. Ilyenkor, mikor már szinte seholsem kapható. Mindenhol csak módosult don részecskéket használnak erre a feladatra. Ezeket a részecskéket egy magyar fizikus fedezte fel, még 2065-ben. Azóta az energiaválság megoldódott, s a világgazdaságnak többé emiatt nem kellett aggódnia. Szilvi épp azon gondolkodott, hogy egy ilyen donszórót mégiscsak beszerel, amikor valahol a távolban léptek zaját hallotta. Majd egyre közeledett a hang. Egy-egy reccsenés jelezte, hol tarthat a házat megközelítő idegen, majd hirtelen a lépéseknek végeszakadt. Helyét három határozott kis koppintás váltotta fel.
- Azonnal!- kiáltotta Szilvia, és hangos dobbanások kíséretében lesietett a lépcsőn. Kis híja volt, hogy majdnem megbotlott. A létrát, amit kint hagyott, hogy a fa magasabb részeit is elérhesse festésnél, szintén alig tudta kikerülni.
Végre az előszobához ért. Még pár lépés… Megszorította a kilincset, vett egy mély levegőt és kinyitotta a bejárati ajtót.
Leo állt előtte. Ma sokkal magabiztosabbnak, kiegyensúlyozottabbnak látszott. A lány most, hogy jobban megnézhette, az is feltűnt neki, mennyire helyes. Kezében egy napsárga, cserepes virágot tartott. Fehér ingje kicsit koszos volt, arcát megkapta a nap.
- Jó reggelt!- mosolyodott el a váratlan vendég.
- Jó reggelt!
Szilvit valami kellemes meleg érzés árasztotta el. Legszívesebben elemezni akarta volna, de ez a csodás pillanat, mint egy lepke, tovaszállt. Ekkor Leo ismét megszólalt:
- Mint láthatod, egy kicsit koszos vagyok- ezzel a ruhájára mutatott- reggel óta csak kertészkedtem.
- Aha. És a virág? Vagy?..- nézett kérdőn Szilvia a fiúra. De ő csak mosolygott, szemeivel pedig a lány tekintetét fürkészte. Mintha csak azt kérdezné: ,,Te kis butus, hát nem egyértelmű? "
- Neked hoztam. Ha pedig szépen megkérsz,- nézett körül- akkor segíthetek a takarításban is. De csak egy feltétellel!- most közelebb hajolt a lányhoz- ha nálunk ebédelsz. Nagymamám már teljesen beleélte magát, hogy jön még egy vendég, így nem ér nem elfogadni- majd kacsintott egyet.
Milyen szenvtelen?! Vagy csak túl nyitott? Nem tudom eldönteni.. de legalább besegít egy kicsit, és az ebéd is megvan oldva.
Mialatt Szilvi az előbb történteket fejtegette, Leo letette a cserepes virágot az asztalra, és újból körülnézett. Csodálatos látvány tárult a szeme elé. Ilyet még életében nem látott. Persze hallott már róla, és tudta is, hogy régebben festették a falakat, de akkor is csak egyszínűre, vagy csak kisebb mintázattal. Ma már mindent a ház központi manuális felületével lehet beállítani, a színeket gép szerkeszti. Így amikor meglátta a mesterien kidolgozott fenyőket, a véletlenszerűen feltűnő mókusokat, erdei baglyokat a szája is tátva maradt. Még mielőtt észbe kapott volna, kezével már végig is simította a fal felületét. Nem tudott betelni vele. Valahonnan messziről hallotta, hogy valaki a nevén szólítja, de egyszerűen nem foglalkozott, nem tudott foglalkozni vele. Teljesen extázisba került. Ekkor kisebb nyomást érzett a vállán, és megfordult. Szilvia volt az, aki ebből az önkívületlen állapotból visszahozta. Keze a fiú balján pihent, és aggódó arccal nézett rá.
- Jól vagy? Mintha...- itt kénytelen volt abbahagyni mondandóját, mert egyszerűen nem tudta, mivel folytathatná.
Leo leroskadt a földre, nekidőlt a falnak, és beletúrt a hajába. Tekintete arról árulkodott, hogy jelenleg nem itt jár. Mosolygott ugyan, de ez nem az a fajta volt, ami megnyugtatja az embert. Szilvia jobbnak látta, ha ő is leül mellé. Egy ideig semmi sem történt. Leo csak nézett előre, majd kellő idő elteltével halkan, alig hallhatóan megszólalt:
- Tudod, nem gondoltam volna, hogy bármi is ilyen hatással lehet rám. Sokat jelent számomra a művészet- itt hirtelen elcsuklott a hangja, de pár másodperc elteltével folytatta- Édesanyám is művész volt...
- Hogy érted, hogy volt?- szinte suttogva kérdezte a lány, de mintha már sejtette volna rá a választ.
- Már 4 éve történt. Miután megszületett a húgom, Bogi, anyánál rákot állapítottak meg- Leo pillantása most a falakról Szilviára vándorolt- Tömören ennyi.. nem szeretnék róla beszélni.
Szilvia teljesen megértette a fiú érzéseit. Csöndesen felállt, kisétált a konyhába, s pár perc múlva két bögre langyos teával tért vissza. Az egyiket átnyújtotta Leonak, a másikba pedig belekortyolt.
- Kora reggel főztem, így nem csoda, hogy már egy kicsit elhűlt. Ha gondolod, főzhetek egy másikat.
- Nem, nem ez így pont jó.
- Öhm.. már tizenegy van. Mikorra is kell mennünk a nagyidhoz?
- Pontban tizenkettőkor vár minket. Viszont addigra tuti nem leszünk kész mindennel- Leo most felállt és a kezét nyújtotta a lánynak- Úgyhogy munkára!
-----*-*-*-*-*-*-*-----
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése